Az elsőszámú parti rávett, hogy meséljek nekik. Mégiscsak egy éve játszom velük, és tizenéves pályafutásuk alatt egyetlen km-t sem sikerült kinevelniük. Gondoltam, egye fene, legyen meg ez az örömük, legfejebb kiderül: a) jó leszek mesélőnek, b) inkább soha többet ne meséljek, mert szörnyű vagyok km-nek. A többség véleménye, hogy nem kell félnem a b) változattól, de én akkor is bizonytalan vagyok.
Úgy döntöttem, hogy Call of Cthulhut mesélek. Jól ismerem a világot, és a rendszerrel is tisztában vagyok, ami kisebb csodaszámba megy, mert lassan három éve játszom, és még most is tudok úgy nézni pl.: egy magus karakterlapra, mint borjú az új kapura.
A Call of Cthulhu H. P. Lovecraft rémtörténeteire épülő szerepjáték, tehát jó, ha paráztatós a történet, és a hangulat. (www.hplovecraft.uw.hu innen a szabálykönyvet is le lehet tölteni, ha valakinek hiányozna a gyűjteményből.) Ez még talán menni fog. A legtöbb Lovecraft művet és stílusát ismerem. Nem ajánlatos éjjel olvasgatni őket, mert utána nem sok kedve lesz lekapcsolni a villanyt.
A nagyobb probléma, hogy nekem kell irányítanom a játékosokat, és nem hagyni, hogy ők irányítsanak. Ebben a partiban van olyan ember, aki észrevétlenül kiveszi a gyeplőt az ember kezéből, plusz rögtön észreveszi a logikai bakikat. Tehát, logikusnak kell lennem, ami játékosként megy, de fogalmam sincs, hogy mesélőként észre fogom-e venni, mielőtt hülyeséget mondanék. Szerencsére nem várnak tőlem valami bonyolult történetet.
Azt javasolták, ne meséljek modulból, mert tuti, hogy olyat fognak tenni és kérdezni, amire a modul írója, még a legvadabb álmában sem gondolt. Hát, akkor kitalálok én valamit... És remélem, hogy tetszeni fog nekik. |